Ik hou van Ghent, maar de taal is een beetje moeilijk

Az olvasók már lassan azt hiszik, hogy csak enni és inni tudunk itt belga honban. Pedig azért elégé tartalmas néha egy-egy nap. Ha ez idő engedi, ekkor esténként elszoktunk menni futni, bár a héten az egyszeri 10 km-en kívül nem volt igazán több futás, hisz rengeteget esik. Szembe Magyarországgal, ahol meg hó van. Most már egyre többet kell tanulni is, lassan a flamand kurzus végéhez érünk. Ezért az elmúlt héten bújtam az eddigi anyagokat, mert volt már egy teszt is, ami szerencsére nem volt vészes.

A teszt a többi diákkal közösen megünnepeltük. Ebéd után először legurítottunk egy kis belga sört. Nagyon kis hangulatos helyen voltunk. Majd kinéztünk egy helyi múzeumot, ami csak 2 € volt. Két részből állt. Az egyik főként egy autentikus népművészeti múzeum volt, ami az egykori 16-18 századi belga ruhákat, eszközöket, viseletet stb. mutatta be.

Nem mintha az első része nem lett volna érdekes, de második fele teljesen elnyerte a tetszésemet. Ugyanis egy korszakokra bontott kiállítás volt megcsinálva. Kezdődött a 19 századi Velocipéddel, majd kis patikákkal és édesség boltokkal. Megismerkedhettünk a kamerák fejlődésével, és belehallgathattunk a '60  évek rádió adásaiba, persze flamandul, ami még annyira azért nem megy.

Nagyon mókás volt magunkat látni a '70 évek modern konyhájában és városi kis lakásaiban. A legviccesebb a '80 évek játékait volt látni. Persze nálunk Magyarországon a '90 években is csúcs modernek számítottak ezek. A Super Mariótól kezdve I.T.-ig minden volt. Élmény volt vissza menni az időbe, és belegondolni, hogy az generáció vagyunk már mi is, akinek videokazetta és az Walkman volt a csúcs gyerekkorában. Szerintem a mai gyerekek azt se tudják, mik ezek. Hihetetlen, hogy mennyit fejlődött a világ, ilyen rövid idő alatt. Sajnos '90 évektől már nem volt több kiállítás, de minden esetre ez is hatalmas élmény volt számomra.

A szombaton egy újabb magyar specialitással álltunk elő, a tejfölös csirkével. Nokedli szaggató híján elég körülményes volt elkészíteni, de azért ízre volt valami köze hazaihoz. Ha lesz időm biztos veszek egy szaggatót, ha más nem, akkor otthonról hozok, mert így eltelt egy idei a sütés főzés. Másrészről meg sztrapacskánál is el kellhet majd egy ilyen csodaszerszám (csak azt nem tudom, honnan szedek majd juhtúrót).

A hétvége másik nagy eseménye volt még, hogy ez egyik szlovák lánylak volt szülinapja. Egész népes társaság jött össze, kb. egy tucatnyian voltunk. Természetesen jöttek finnek meg a közép-európai szekció:  cseh, lengyel, szlovák, magyar, horvát, ja meg volt egy bolgár is. Nagyon jó élmény számomra, hogy így közösen együtt tudunk ünnepelni, úgy közben egymás kultúráját kicsit jobban megismertük.

A szlovákok tök jó fejek voltak, a finnekkel beszélgetve rákellet jöjjek , hogy tényleg van valami köze magyarhoz nyelvhez és többi közép-európaival is nagyon könnyen megtaláltuk a hangot. Szerintem ez az Erasmus program ezért is nagyon jó. Persze rengeteg dolgot tanulhatunk az egyetemen, de fontos az a tapasztalat, hogy lássuk máshol is élnek értelmes emberek, közben pedig megszabadulunk azoktól a sztereotípiáktól, melyek korábban bennünk voltak.