Maastricht, Antwerpen, Mecheln avagy a koponya implantátumoktól a legújabb sportcipőkön keresztül a hallókészülékek tervezéséig

Az adminisztrációs dolgok lecsendesülése után lassan kezdek beleízlelgetni a belga felsőoktatási és kutatási rendszerbe. Bár hazánkban is egyre több lehetőség van kutatások illetve az innovációs ipar területén, azért jócskán van hova felzárkóznunk a nyugat európai régióhoz képest.

Ezzel kapcsolatosan vannak jó és rossz híreim is. Nem akarok lehangoló lenni, de kezdem inkább a rosszal, hogy utána inkább valami pozitív kicsengése legyen ennek a kis irománynak. Amíg mi a bemelegítés fázisánál járunk és kezdünk odaállni a rajtvonalhoz, addig versenytársaink már 100 méteres előnyben vannak (kb 10-15 év, ha nem több). A jó hír viszont, hogy nem síkterepen kell versenyezzünk. Ezalatt azt értem, hogy nem elég nagy dzsungelen kell átvágnunk magunkat, hogy megtaláljuk a helyes utat. Mivel nyugati kollégáink elég sokat bolyongtak és felderítették a terepet, ezért  mi már ismerjük a rövidebb utat, ami jó irányba visz. Ezzel csak arra akartam utalni, hogy rengeteg területen már megvan az a technológiai háttér, amit nekünk "csak" alkalmazni és használni kell.

Az otthoni felsőoktatással szembe azt tapasztalom, hogy itt rengeteg projektmunka és csoportmunka van, ami nagyon interaktívvá teszi az oktatást. Ahogy legutóbbi bejegyzésemben említettem, szembe Magyarországgal, itt Belgiumban rengeteg külföldi hallgató fordul meg az egyetemeken. Így már az egyetemi évek alatt megtanulnak a diákok egy nemzetközi csapatban dolgozni. A másik nagyon nagy előny, hogy szoros együttműködés van az egyetemek és a kutatóintézetek illetve az innovációs ipar között. Több példa van rá, mikor egy együttműködésből később egy sikeres Startup vállalkozás növi ki magát. A későbbiekben erről lesz szó.

A "Design in Medical Technology" tárgy keretében a múlt héten több céget, gyárat és kutató központot látogattunk meg. Elsőnek Maastrichtba utaztunk. Volt egy rövid előadás, ahol felvázolták az eddigi kutatási területeket, és eredményeket. Viccesen levetítettek egy jelenetet az 5. elemből (link). Megjegyezték, hogy még egyenlőre nem tart itt a technológia, de azért már elég komoly eredményeket értek el. Az előadást egy 28 éves srác tartotta, aki egyetemi és kutatói munkájából később olyan vállalkozást épített fel, mely biológia célból nyomat 3D-ben különböző implantátumokat. 

Érdekes, hogy mindössze négyen dolgoznak ezen a projekten a világon csak 5 hasonló kaliberű vállalkozás van ezen a területen, és csak három van olyan közel olyan szinten mint ők. Természetesen a cég bővítésén is dolgoznak, ezért is van együttműködésük az egyetemmel, hogy a diákokat már az mihamarabb megnyerjék magunknak, illetve rengeteg külföldi kapcsolatuk van, főként Németországgal, Hollandiával és az USA-val. Az ő szakterületük főként koponya, állkapocs és egyéb csont implantátumok nyomtatása, de igazából bármit kitudnak nyomtatni, aminek van képi reprezentációja (MR, CT, fMRI stb. alapján). A nyomtatásnak hosszú folyamata van, tervezés, egyeztetés az orvosokkal, minták készítése, sterilizálás stb.. 

A mintákat kemény polimerből nyomtatják, de a beültetésre várt implantátumokat lézernyomattó segítségével titánból készítik. Ez kb. 24 órát vesz igénybe, plusz még a sterilizálás illetve az ezt követő korrekciók. Félelmetes volt a kezekben fogni egy ilyen koponya vagy állkapocs részletet, mely beültetésre alkalmas. Ennél csak az volt durvább, mikor a mai nap órámon ("Computer Aided Engineering in Surgery") a medence csontok implantátumokról volt szó, és nyilván ezeket is kézbe foghattam, és tanulmányozhattam. Hihetetlen, hogy mire képes a 3D technika. Úgy gondolom, hogy a 21. századnak ez az egyik legnagyobb vívmánya, és aki ilyen eszközökre szert tesz, az hatalmas előnybe kerül a versenytársakkal szembe mind a piacon, mind a kutatásban.

Ezt követően átmentünk az egyetemhez tartozó kutató intézetbe és az egyes laborokba kaptunk betekintést. Hihetetlen volt, hogy mennyire felszereltek. Az is érdekes volt, hogy míg az egyik helyen az analóg áramköröket tervezték, addig két laborral arrébb az eszközt tesztelték, még két laborral arrébb pedig az elektrofiziológiás kísérleteket végezték, és természetesen "átjárás" volt  a laborok között. A laborlátogatást követően egy rövid fogdás volt, aminek a keretében az ott dolgozó fiatal kutatókkal kötetlenül tudtunk beszélgetni. Természetesen szó esett nyári gyakorlatokról és hogy milyen lehetőségek vannak. Őszintén szólva szerintem mindenki tudott volna magának tetsző területet, hiszen olyan sokrétű volt ez a kutató intézet. Én egy holland sráccal kezdtem beszélgetni, aki ott dolgozik, nálam kb. 5-6 évvel lehet idősebb. Rendkívül közvetlen és nyitott volt. Elmondtam neki, hogy mennyire lenyűgözött engem ez a látogatás, illetve hogy mennyivel jobb lehetőségek vannak a kutatás területén itt. Viszont azt is megemlítettem, hogy Magyarország is kezd egyre nagyobb hangsúlyt fektetni az ilyen jellegű kutatásokra. Biztatásként mondta, hogy itt se annyira egyszerű a helyzet, és hogy a Startup jellegű vállalkozások csak 5-6 éve kezdtek itt is elterjedni. A rengeteg kutatási eredménynek viszont csak kis hányada mutatható fel igazán az iparban is, viszont közvetve rengeteg hatása van az iparra illetve a további kutatásokra. Mondta, hogy nem kell azt várni egyik napról a másikra egy kutatásnak hatalmas eredményei lesznek, viszont azt tény hogy mi annyi előnnyel ezért indulunk az itteni kutatásokkal szembe, hogy a már meglévő technológiát fel tudjuk használni, és nem kell feltétlen nulláról építkezni.

Másnak Antwerpenbe és Mechelnbe utaztunk, ahol újabb kutató központot és gyárat látogattunk meg. Antwerpenben egy Sportcentrum kutatóközpontjába mentünk. Itt a legmodernebb modernebb sportcipőket tesztelik és fejlesztik focistáknak, futóknak, teniszezőknek stb., attól függően, hogy éppen mihez kell.  Elsőnek egy 50 méteres futószobába mentünk, ahol különböző kameraállásokból, speciális érzékelőtalajjal vizsgálják a "pácienst". A kameraállásból megfigyelhető a csípő, a térd és bokamozgás. A közel 8000 ezer szenzoros (kb. 2 méter hosszú rész az 50 méterből) fotólapon pedig a talp testtömegeloszlása vizsgálható.

Mivel ez minden embernél más és más, illetve sportágaktól függően mások az igények, ezért ez alapján jól definiálható, kinek milyen típusú cipőre is van szüksége. Ezután meghallgattunk egy rövid előadást a vállalat alakulásáról, és hogy hogyan is jutottak el az ilyen szintű cipő tervezéshez. A kutatások még a nyolcvanas években kezdődtek egy hétköznapi fénymásolóval. Az cég alapítója számítás technikai egyetemet végzett, és arra volt kíváncsi, hogy lehet vizsgálni minél hatékonyabban az emberi talpat digitális módszerek segítségével. Később elkezdődtek a számítógépes analízisek és a különböző programokkal rengeteg dolgot ki lehetett mutatni. Az annyira sikeres lett, hogy az Adidas cég elkezdett érdeklődni ezek a kutatások iránt és elkezdődtek az együttműködések. Miután sport iparban nagyon nagy sikereket és előrelépést jelentett ez a fajta kutatás, a különböző kórházak is felvették a kapcsolatot a vállalattal és közös kutatásba kezdtek.  Számomra az legmeglepőbb, hogy mennyire elhivatottak és céltudatosak itt az emberek a kutatások terén. Persze a lehetőségek sokkal jobbak, de véghezvinni egy ilyen kutatást nem kis munka.

A pénteki napot Chochlear cég látogatásával zártuk. A világon ez az egyik legnagyobb cég, mely hallókészülékek fejlesztésével foglakozik. Szerencsére múlt szemeszterben Dr. Karmos György professzor előadásain részleteiben megismerhettük az emberi hallást, így nagyon sok ismerős dolog volt, amit erről elmondtak nekünk Mechelnben mérnök hallgatóknak. Nem akar dicsekedni, de a feltett kérdések egy részére csak én tudtam a választ, és az külön jó érzéssel töltött el, hogy miután az előadás követően szót váltottam az előadóval, akkor nem volt ismeretlen számára Békésy György, magyar Nobel-díjas kutató neve. Mindig mikor a magyar kutatókról és Nobel-díjasokról van szó, akkor az büszkeség fog el, és úgy gondolom joggal lehetünk büszkék, hiszen bár a nyugati világ mindig is sokkal jobb lehetőségekkel rendelkezett, a magyar koponyák azért forgattak a világ kerekén.

 Nyilván másik oldalról pedig vannak olyan dolgok, amiben a ezerszer belgák jobbak. Más mikor az ember otthon az előadásdiákon megtanulja egy hallókészülék felépítését, amit pár hónap múlva már elfelejt, vagy amikor kezébe foghatod legújabb típust, és egy életre szóló élményt nyújt. Az is érdekes, hogy a nagyvállalatok és cégek világtérképét nézve a közép-európai régiótól kezdve nem igazén voltak tagországok ennél a cég esetében. A rengeteg negatív kép mellett ez azt is jelenti, hogy rengeteg potenciál is van még hazánkban, és bízom benne, hogy 5-10 év múlva nem csak ezeken a térképeken leszünk fent, hanem a felsőoktatásban is megmutatkozik az a fajta mentalitás, mely az itteni nagyvállalatok, cégek, kutatóintézetek illetve az egyetemek kapcsolatát jellemzi.

Megérkezés Leuvenbe

Már bő egy hete Leuvenben vagyok és próbálom minél jobban felfedezni ezt a várost. Az első héten volt városnéző ismerkedés a többi külföldi hallgatóval és miegymás programok. Leuven egy nagyon szimpatikus kis város. Közel 100 ezer lakosa van, de ebből csaknem 40 ezer diák van. Így jóformán hétvégére az egész város kiürül. Reggelenként mikor órára megyek, olyan érzésem van, mintha a budapesti Criticalmass-re gyülekeznének az emberek. Csakhogy ez minden reggel így van. Bicikli nélkül gyakorlatilag nem lehet meglenni a városban, főleg nekünk mérnököknek, hiszen Heverlee kint van a város szélén, ami napi fél óra gyaloglás lenne. Ami még nagyon érdekes, nem számít hogy az embernek milyen biciklije van, csak kereke legyen és legyen hozzá lakat is, különben hamar lába kél a bicajnak.

Szerencsére jó helyen lakom, azt leszámítva, hogy csak a karunk van messze. Közvetlenül a nagy könyvtár mellett vagyunk. Egy hét elteltével lassan a hozzászoktam a félóránkénti harangjátékoknak. A város inkább Gentre hasonlít, mintsem Brügge-re vagy Antwerpenre, de azért megvan saját arculata. Ami söröket illeti, talán a Stella a legolcsóbb, de nem csoda, hiszen Leuvenből ered. A többi sör viszont jóval drágább.

Amióta itt vagyok, azóta leginkább az a belga mentalitás fogott meg legjobban. Magyar szemmel nézve az egyetemi élet fellegvárának nevezhetném ezt az országot és várost. Bár nem jártam más országok egyetemén, de mások tapasztalatai is ezt igazolják. A szervezés nagyon profin van megcsinálva. Rengeteg lehetőség van, és ez nincs kihasználatlanul.

Nagyon jó sport lehetőségek vannak. Elkezdtem járni kézilabdára, hisz már középiskolában játszottan csapatban. Egyetemista kártyámmal a legtöbb dolog ingyen használható, talán csak a fittness-ért  és kondiért kell fizetni. Kicsit korán érkeztem az első alkalommal edzésre, ugyanis este fél tíztől kezdődött (előtte is teljesen tele volt ez a csarnok), így hát kicsit körülnéztem. Kint a műfüvesen floorball és foci edzés volt (pedig elég hideg volt), a fittness terem tele volt. Páran pingpongoztak az egyik teremben, de olyan profi szinten, mintha valami bajnokságot néztem volna. Az edzés kemény és fárasztó volt. Igaz a haladó csoportba mentem elsőnek. Összességében azt kell mondjam, hogy Belgiumban szeretnek az emberek sportolni. Nyilván Magyarországon nincs ennyi lehetőség, de ami van, szerintem azt se használjuk ki teljesen. Mellesleg a  napi 5-10 kilométer biciklizés szerintem senkinek se ártana még otthon se.

Ami a tanulmányok illeti, az is nagyon profin van megcsinálva. Állítólag a mérnökképzés Európában itt az egyik legjobb, én ne a legkönnyebb. A vizsgák egy része szóbeli, vagy open-book (vagyis bármilyen írott anyagot lehet használni), de a vizsga is olyan szintű. Ami nagyon szimpatikus, hogy nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a belgák az angol nyelvű oktatásra. Ez olyan szinten meglátszik, hogy az utcán nem félnek megszólalni angolul még az öregebbek sem, és nem tartanak attól, hogy valamit esetleg elrontanak. Másrészt az előadók is nagyon szépen és közérthetően beszélnek. Úgy gondolom, hogy az universitas lényege pont ez, bárhonnan is jön az ember, tudja végezni az egyetemi tanulmányait egy másik külföldi egyetemen is. Nyilván nagyon nagy lehetőség, hogy itt tanulhatunk, viszont úgy gondolom, hogy Magyarországon is épp ekkora hangsúlyt kellene fektetni külföldi diákok oktatására. Hiszen, azáltal hogy mi itt itt tanulunk, nem csak mi, hanem belga diákok is rengeteg tapasztalatot szereznek. Úgy gondolom, hogy a lehetőség meg van erre otthon is, csak nincs kiépítve ez a rendszer kellő módon. Az elkövetkezendő 15-20 évben a felsőoktatásban erre kellene a legnagyobb hangsúlyt fektetni hazánkban is, különben soha nem fogjuk felvenni a versenyt más európai egyetemekkel. Sok belga diáktól hallottam, hogy jobban tud angolul, mint franciául (pedig azt több ideig tanulják), hiszen minden nap használják az angolt.    

Úgy gondolom, a belgák nem sokkal különben, mint  mi, hiszen ha csak magyar történelmünkre tekintünk vissza akkor, igazán büszkék lehetünk a egyetemeinkre. Azonban el kell higgyük magunkról, hogy képesek vagyunk többre is, mint ahogy a belgák, hisz ők is csak emberek. Úgy gondolom, ez inkább egy közép Európai frusztráció a nyugattal szemben, de mernünk kell nagyot lépni és a fejlődés irányában menni, nem pedig azon siránkozni, hogy mi hiányzik még a tökéleteshez. Egyébként tökéletes sose lesz. Úgy látom, azáltal hogy a belgák rengeteg néppel találkoznak, tudják magukat relativizálni a világban. Így nem görcsölnek azon, ha valamit elrontanak, hanem mennek tovább és véghezviszik azt, amit kitaláltak. Ezért tartom nagyon fontosnak a külföldi csereprogramok beindítását hazánkban is. Vagy mi megyünk el és fedezzük fel a világot, vagy kinyitjuk a kapuinkat és megmutatjuk a világnak kik vagyunk és ezáltal a világot is jobban megismerjük. Mindkettő szükséges, de az utóbbi sokkal fontosabb véleményem szerint. Bízom benne, hogy külföldi tanulmányaimat sikeresen tudom majd végezni, és amit még lehet, azt megismerem Belgiumból.

Utolsó napok Gentben, irány LEUVEN

Gyorsan a elrepült az elmúlt egy hónap. A múlt hetem nagyon sűrű és izgalmas volt. A tanulással egyre többet is kellett foglalkozni, és végre sikerült összeállítanunk a Kolléga Úrral az eddigi tanulmányaink alapján egy flamand-angol szótárat (link - egyenlőre firefox-szal működik jól), amely nem csak saját, hanem a többi diák felkészülését is tudja majd segíteni remélhetőleg.

Persze másra is maradt idő. Hét elején elbúcsúztattuk az egyik szlováklány húgát, akinek sajnos már haza kellett utazni. Jó látni, hogy mennyire összetartó lett ez a kis csapat.

Pénteken az órák után ellátogattunk közösen a genti S.M.A.K.-ba, egy modern művészeti múzeumba. Bár ezekre a kiállításokra mindig is kicsit furán tekintek, hiszen nem az én ízlésvilágomat jelenítik meg. Viszont nagyon érdekes volt a többiekkel arról beszélni, hogy nekik mi a véleményük egy adott alkotásról. És talán ha nem is konkrétan a gyönyörködtetés ezeknek a célja, sokkal inkább, hogy az ember elgondolkozzon, azon amit lát. Ez nem az jelenti, hogy meg tudtak győzni, engem, miért is tekinthető kiemelkedő teljesítménynek ez a fajta művészet, azonban mások gondolkozásmódját talán sikerült jobban megismernem. A beszélgetést egy genti pubban folytattunk, ami nagyon hangulatos patinás épület volt. Hatalmas belmagassággal, nagy térrel és asztalokkal teljesen elvarázsolt. A pub közvetlenül egy színház alatt van, így az egész egy épület, és olyan mint egy hotel.

Mivel jövő héten kedden utazunk Leuvenbe, ezért a házigazda is készült egy kis aprósággal. Az ecuadori lánnyal és barátnőjével egy záró vacsorával búcsúztunk el, hiszen a vizsgák után lakótársunk is hazautazott egy kicsit. A menü Lecsó volt. Hogy őszinte legyek elsőnek nem ismertem meg. Lehet, hogy csak én vagyok hozzászokva fazékban főtt egy tál ételhez, de ezek szerint ezt sütőben is el lehet készíteni. Annyival volt másabb, hogy egy kenyér alapra lett rátéve a fűszeres paprika és tojás. Paradicsom viszont nem volt benne.  Nagyon finom és ízletes volt, és azért más volt a hazaitól. Ezután volt egy finom sütemény is.

Elutazásunk alkalmával a többiek is készültek. A finneknél egy kisebb összejövetelt rendeztünk. Ez nagyon jól sikerült, és örültem, hogy mielőtt elmentünk, ezelőtt még el tudtunk búcsúzni a tőlük. Az este folyamán sok mindent megvitattunk a világ és Európa működéséről. A lányokat egy idő után kevésbé kötötte le a téma, így inkább a különféle zeneszámokkal foglalkoztak, de ezért érdekes volt látni, hogy mi a vélemény egy finnek, egy lengyel vagy egy magyarnak a világ működéséről.

Most már nagyon várom Leuvent is, de azért sajnálom, hogy itt kell hagynom Gentet, hisz még annyi mindent meg lehetne nézni. A vasárnapi misék alkalmával csak pár nagyobb katedrális ismertem meg jobban belülről, hiszen nem akartam turistaként végiglovagolni az összesen. Amit láttam, az rengeteg élményt nyújtott. Viszont számos dolog is fogalmazódott meg benne, hogy mire is lehetek büszke Magyarországon, és mire kell még oda figyelni a közeljövőben.