Ecuadori ebéd Belgiumban magyaroknak

Annak idején nagyon jól sikerült a paprikás krumpli. Így nem csak a házigazda járt rá, hanem az egyik lakótársunkat is meginvitáltuk egy vacsorára. Ugyanis kettőnknek túl sok lett volna egyszerre, és talán megfeküdte volna a gyomrunkat. Az paprikás krumpli sikerét egy újabb ebéd koronázta, azonban most mi voltunk a szerencsés vendégei a hölgyeménynek. A menü pedig egy igazi ecuadori specialitás volt, neve quinua leves.

A leves egy mák nagyságú apró kis bogyóból készül, ez a quinua. Az egész világon csak Dél-Amerikában terem meg, hiszen nagyon speciális körülményeket igényel. 2500-4000 méter a megfelelő magasság, azonban csak Dél-Amerikában van olyan klíma, ami ideális ennek a termesztéséhez. Érdekes, hogy Európában is kezd egyre népszerűbb lenni importált termékként. Megtudtuk azt is, hogy ez egy nagyon ősi étel, és az istenek eledelének is tartották az őslakosok, hiszen elég közel van az "égiekhez".

Na de csapjunk a lecsóba, azaz a quinuaba! Mivel lakótársunknak elég sok vizsgája van ezért, kicsit váratott magára ez az ebéd. Addig feléltük maradékainkat, kondéros levest csináltunk a megmaradt zöldségekből stb.. De eljött végül a nagy nap. Mire hazaértünk a flamand nyelvkurzusról, a leves felel már kész volt. Persze egy két fontos hozzávaló még hiányzott, többek közt a koriander. A magyar Kolléga elugrott általunk már jól kitapasztalt kitapasztalt boltba, hogy beszerezze a hozzávalót.

Én eközben a konyhában segédkeztem, a lépéseket próbáltam memorizálni és emellett a főzésbe besegíteni. A   quinuát korábban be kellett áztatni, mint ahogy a babot, majd kifőzni. A pop-cornhoz hasonlóan felpuffad és sokszorosára nő. Ezt egy fűszeres zöldségalappal kell majd később összekavarni. Ebbe belemegy hagyma, paradicsom, főttkrumpli és a fűszerek közöl főként só, foghagyma, koriander, oregánó, és még volt valami speckó fűszer is, amit nem lehet itt kapni, de anélkül is ehető azért. Fontos, hogy a koriandert ne egybe, hanem folyamatosan adjuk hozzá. Így nem is volt akkora probléma, hogy később érkezett be a szállítmány a Kollégával.

Miután az ízek megfelelően összefőttek, egy kicsi tejjel kellett ezt a zöldséges szószt felhígítani. Majd belekevertük a quinuába az egészet és felöntöttük vízzel. Mikor már kissé forrt a leves, hozzáadtuk a fetasajtot. Az igazság az, hogy nem ez sajt kell bele az eredeti recept szerint, de hát nem lehet mindent importálni belga honba. Másrészt pedig kiválóan helyettesítette feta azt a sajtot. Lehet hogy néhol hiányos az elkészítés egyes fázisai, de ha valaki kedvet érez ennek elkészítéséhez, akkor az linkre kattintva  részleteibe merülhet ( --> quinua).

A tálaláshoz még kis avokádóval lehet bolondítani a levest, mi ezt inkább mellőztük. Az ebéd nagyon finom volt, nem tudnám megmondani, hogy mire emlékeztetett az íze, mert ilyet még soha nem ettem. Azonban, mindenkinek tudom ajánlani, bár a mákos gubát semmi sem körözheti le (az a kedvencem).