Ik hou van Ghent, maar de taal is een beetje moeilijk

Az olvasók már lassan azt hiszik, hogy csak enni és inni tudunk itt belga honban. Pedig azért elégé tartalmas néha egy-egy nap. Ha ez idő engedi, ekkor esténként elszoktunk menni futni, bár a héten az egyszeri 10 km-en kívül nem volt igazán több futás, hisz rengeteget esik. Szembe Magyarországgal, ahol meg hó van. Most már egyre többet kell tanulni is, lassan a flamand kurzus végéhez érünk. Ezért az elmúlt héten bújtam az eddigi anyagokat, mert volt már egy teszt is, ami szerencsére nem volt vészes.

A teszt a többi diákkal közösen megünnepeltük. Ebéd után először legurítottunk egy kis belga sört. Nagyon kis hangulatos helyen voltunk. Majd kinéztünk egy helyi múzeumot, ami csak 2 € volt. Két részből állt. Az egyik főként egy autentikus népművészeti múzeum volt, ami az egykori 16-18 századi belga ruhákat, eszközöket, viseletet stb. mutatta be.

Nem mintha az első része nem lett volna érdekes, de második fele teljesen elnyerte a tetszésemet. Ugyanis egy korszakokra bontott kiállítás volt megcsinálva. Kezdődött a 19 századi Velocipéddel, majd kis patikákkal és édesség boltokkal. Megismerkedhettünk a kamerák fejlődésével, és belehallgathattunk a '60  évek rádió adásaiba, persze flamandul, ami még annyira azért nem megy.

Nagyon mókás volt magunkat látni a '70 évek modern konyhájában és városi kis lakásaiban. A legviccesebb a '80 évek játékait volt látni. Persze nálunk Magyarországon a '90 években is csúcs modernek számítottak ezek. A Super Mariótól kezdve I.T.-ig minden volt. Élmény volt vissza menni az időbe, és belegondolni, hogy az generáció vagyunk már mi is, akinek videokazetta és az Walkman volt a csúcs gyerekkorában. Szerintem a mai gyerekek azt se tudják, mik ezek. Hihetetlen, hogy mennyit fejlődött a világ, ilyen rövid idő alatt. Sajnos '90 évektől már nem volt több kiállítás, de minden esetre ez is hatalmas élmény volt számomra.

A szombaton egy újabb magyar specialitással álltunk elő, a tejfölös csirkével. Nokedli szaggató híján elég körülményes volt elkészíteni, de azért ízre volt valami köze hazaihoz. Ha lesz időm biztos veszek egy szaggatót, ha más nem, akkor otthonról hozok, mert így eltelt egy idei a sütés főzés. Másrészről meg sztrapacskánál is el kellhet majd egy ilyen csodaszerszám (csak azt nem tudom, honnan szedek majd juhtúrót).

A hétvége másik nagy eseménye volt még, hogy ez egyik szlovák lánylak volt szülinapja. Egész népes társaság jött össze, kb. egy tucatnyian voltunk. Természetesen jöttek finnek meg a közép-európai szekció:  cseh, lengyel, szlovák, magyar, horvát, ja meg volt egy bolgár is. Nagyon jó élmény számomra, hogy így közösen együtt tudunk ünnepelni, úgy közben egymás kultúráját kicsit jobban megismertük.

A szlovákok tök jó fejek voltak, a finnekkel beszélgetve rákellet jöjjek , hogy tényleg van valami köze magyarhoz nyelvhez és többi közép-európaival is nagyon könnyen megtaláltuk a hangot. Szerintem ez az Erasmus program ezért is nagyon jó. Persze rengeteg dolgot tanulhatunk az egyetemen, de fontos az a tapasztalat, hogy lássuk máshol is élnek értelmes emberek, közben pedig megszabadulunk azoktól a sztereotípiáktól, melyek korábban bennünk voltak.  

Ecuadori ebéd Belgiumban magyaroknak

Annak idején nagyon jól sikerült a paprikás krumpli. Így nem csak a házigazda járt rá, hanem az egyik lakótársunkat is meginvitáltuk egy vacsorára. Ugyanis kettőnknek túl sok lett volna egyszerre, és talán megfeküdte volna a gyomrunkat. Az paprikás krumpli sikerét egy újabb ebéd koronázta, azonban most mi voltunk a szerencsés vendégei a hölgyeménynek. A menü pedig egy igazi ecuadori specialitás volt, neve quinua leves.

A leves egy mák nagyságú apró kis bogyóból készül, ez a quinua. Az egész világon csak Dél-Amerikában terem meg, hiszen nagyon speciális körülményeket igényel. 2500-4000 méter a megfelelő magasság, azonban csak Dél-Amerikában van olyan klíma, ami ideális ennek a termesztéséhez. Érdekes, hogy Európában is kezd egyre népszerűbb lenni importált termékként. Megtudtuk azt is, hogy ez egy nagyon ősi étel, és az istenek eledelének is tartották az őslakosok, hiszen elég közel van az "égiekhez".

Na de csapjunk a lecsóba, azaz a quinuaba! Mivel lakótársunknak elég sok vizsgája van ezért, kicsit váratott magára ez az ebéd. Addig feléltük maradékainkat, kondéros levest csináltunk a megmaradt zöldségekből stb.. De eljött végül a nagy nap. Mire hazaértünk a flamand nyelvkurzusról, a leves felel már kész volt. Persze egy két fontos hozzávaló még hiányzott, többek közt a koriander. A magyar Kolléga elugrott általunk már jól kitapasztalt kitapasztalt boltba, hogy beszerezze a hozzávalót.

Én eközben a konyhában segédkeztem, a lépéseket próbáltam memorizálni és emellett a főzésbe besegíteni. A   quinuát korábban be kellett áztatni, mint ahogy a babot, majd kifőzni. A pop-cornhoz hasonlóan felpuffad és sokszorosára nő. Ezt egy fűszeres zöldségalappal kell majd később összekavarni. Ebbe belemegy hagyma, paradicsom, főttkrumpli és a fűszerek közöl főként só, foghagyma, koriander, oregánó, és még volt valami speckó fűszer is, amit nem lehet itt kapni, de anélkül is ehető azért. Fontos, hogy a koriandert ne egybe, hanem folyamatosan adjuk hozzá. Így nem is volt akkora probléma, hogy később érkezett be a szállítmány a Kollégával.

Miután az ízek megfelelően összefőttek, egy kicsi tejjel kellett ezt a zöldséges szószt felhígítani. Majd belekevertük a quinuába az egészet és felöntöttük vízzel. Mikor már kissé forrt a leves, hozzáadtuk a fetasajtot. Az igazság az, hogy nem ez sajt kell bele az eredeti recept szerint, de hát nem lehet mindent importálni belga honba. Másrészt pedig kiválóan helyettesítette feta azt a sajtot. Lehet hogy néhol hiányos az elkészítés egyes fázisai, de ha valaki kedvet érez ennek elkészítéséhez, akkor az linkre kattintva  részleteibe merülhet ( --> quinua).

A tálaláshoz még kis avokádóval lehet bolondítani a levest, mi ezt inkább mellőztük. Az ebéd nagyon finom volt, nem tudnám megmondani, hogy mire emlékeztetett az íze, mert ilyet még soha nem ettem. Azonban, mindenkinek tudom ajánlani, bár a mákos gubát semmi sem körözheti le (az a kedvencem).

Antwerpeni kiruccanás

Belgiumban igazán nincsenek nagy távolságok. Gent-től alig egy órára órára fekszik Antwerpen vonattal. Ha az embernek nincsen tömegközlekedésre bérlete, akkor érdemes már Go Pass-sal menni, amennyiben hosszabb időt tölt el Belgiumban. Ez 50 €-rós jegy, mely 10 alkalmas utazást biztosít távolságtól függetlenül, IC-re is jó,  és csak az utazás iránya számít.

Belgiumban talán azt a legnehezebb megszokni, hogy több mint egy órával el  van tolva minden anélkül, hogy óra átállítás lenne. Ez könnyen megérthető, hiszen ha visszaemlékszünk középiskolai földrajzórákra, akkor ki tudjuk számolni, hogy Magyarországon belül is kb. 19 perc a helyi időeltolódás. Ehhez még hozzá jön, hogy nagyon közel van Belgium a greenwichi időhöz, Magyarország pedig jócskán túl lóg a időzónán, hiszen Németország közepétől lenne valahol a következő időzóna. Nem akarom senkinek sem a földrajzórák rémképeit feleleveníteni, de így talán megérthető az is, hogy miért vannak más életmódra berendezkedve a belgák.

Reggelenként épp ezért nagyon nehéz felkelni, főként a téli időszakban, hiszen még fél kilenckor is inkább szürkület van, mint világos. Ezt kihasználva vágtunk neki páran a Antwerpen felfedezésének. A fél kilences vonattal indultunk. Annak ellenére, hogy negyed 9 volt, a vasút állomásra menet két emberrel találkoztam összesen. Kicsit még álmosan a fél sötétben vágtunk neki az utazásnak.

Hamar megérkeztünk Antwerpenbe. Ami a legjobb, hogy a vasútállomás centrumban van, így gyalog minden elérhető. A Keletihez hasonló kaliberű pályaudvarról van szó. A metró közvetlenül a vasút alatt van, így olyan, mintha két szintes lenne az egész. Érdemes, már itt térképet kérni (ingyenes) az információnál, mert azért messze van a legközelebbi információs központ (a Grote Markt téren biztos van, mi kb. 2 km). Maga a váróterem hatalmas, nagy kupolával úgy néz ki, mintha egy bazilikában lennénk. A kijárat közvetlen a belváros felé vezet, egy széles gyalogos és bicikli úton.

Azt még elfelejtettem megemlíteni, hogy 4 lány társaságában egyedüli fiúkánt mentem el Antwerpenbe. Így hát elég különös volt. Két finn, egy cseh és egy horvát lány volt a csapatban. Mivel én azzal a motivációval vágtam neki ennek a kirándulásnak, hogy lehető legrövidebb idő alatt megismerjek Antwerpenből annyit, amennyit csak lehet, ezért útjaink hamar elváltak. A horvát lány és finnek elmentek shoppingolni, én meg a cseh lánnyal bejártuk a várost. Persze, biztos lehetett volna rengeteg jó ruhát és egyéb dolgot venni, de szerencsére nincs ilyen fóbiám, hogy két bőröndben elhozott cuccom nem lesz elég a fél évre.

Rengeteg bolt és kirakat van Antwerpenben, de Brugge-el szembe szerintem sokkal kevesebb látványosság van, amit be lehet járni. Persze, ami látványosság van az teljességgel lenyűgözi az embert, hiszen nem túl sok ilyen hely van Európában. Másrészről a boltok és kirakatok felfedezéséhez szerintem egy hét se lenne elegendő, hiszen iszonyúan sok van, szerencsére nem kellett szembesülnöm vele, hogy pontosan mennyi van, biztos, hogy lejártam volna lábam, mire a végére érek.

Antwerpen ez egyik legmeghatározóbb stratégiai Hanza Város volt, és gazdagsága is ebben rejlik. Közel fél millió ember lakik itt, így egyik legnagyobb belga város. Antwerpennek számos nevezetessége van, de talál kikötője és rubint ház a leghíresebb. Ugyanis a gyarmatokról beáramló drágakövek és gyémántok nagyrészt itt kerültek értékesítésre. Ide nem mentünk be, csak kívülről néztük meg, viszont egy kisebb kiállítóteremben többet megtudtunk ezek történetéről. Ez a hely a parton helyezkedik el.

Első nevezetesség a Golde Mark volt, a városháza előtt elterülő piactér. Ha nincsen útikönyvünk, akkor érdemes az itt található Információs központba bemenni, hiszen 1 €-ért nagyon jó könyvet lehet kapni a városról. A városháza és a tér a 16-17 században épült, így reneszánsz kor stílusa figyelhető meg leginkább. A tér közepén egy hatalmas Madonna szobor áll, amely teljesen impozánssá varázsolja a teret. Ennek érdekessége, hogy eredetileg egy másik szobor volt itt, azonban az ellenreformáció során a jezsuiták szorgalmazták ennek felállítását, hivatkozva arra, hogy Madonna a város védelmezője. Sajnos a az antwerpeni Miasszonyunk templomába nem mentünk be, mert inkább működött múzeumként, mint egy templom.  Minden esetre kívülről lenyűgöző látvány volt.

Mint ahogy említettem, Antwerpen kikötővárosként vált jelentőssé a történelem folyamán. A Schelde folyó partján elterülő városnak közvetlen kijárata van a Északi-tengerhez. Ránézésre olyan Duna szélességű folyóról van szó, azzal a különbséggel, hogy itt óceánjárók is megfordulnak. A Het Steen nevű erődről csodálatos látvány tárult elénk (jelentése egyébként A Kő). Hihetetlen volt számomra testközelben látni akkora hajót, eddig csak a Dunán furikázó teherszállító illetve személyszállító hajókhoz szoktam hozzá. Félelmetes látvány, hogy csak vasmacska 3-4 ember nagyságú. Innen átmentünk a jacht kikötőhöz, közben pedig egy hatalmas hajó tároló helyet hagytunk el, ahol az éppen nem használt jachtok voltak.

Antwerpen stratégiai szerepére Napóleon is rátapintott. Ezért külön építtetett ide egy kisebb erődöt. Idővel azonban az épületet átalakították, és egy modern kinézető, hatalmas üvegfalakkal rendelkező múzeumot csináltak belőle. A múzeum mellett több kiállító terem szerű kis épület található, ahova mindenképp érdemes bemenni. Az egyikben az antwerpeni hajózást mutatták be kis videókkal, fényképekkel stb.. A szoba közepén egy hatalmas kör alakú térkép volt. Pár perces bogarászás után útbaigazítást kértem a hölgytől, aki ott volt. Ekkor esett le igazán az állam. Ugyanis azt a hatalmas partot, amit bejártunk egy kb. 30x30-as kis négyzetben láttam, és azért nem vettem észre, hogy hol vagyunk.

A hölgy nagyon kedves volt sok mindent mesélt, és a kérdésemre is válaszolt. Tőle tudtam meg többek közt, hogy Antwerpen Európa második legnagyobb kikötővárosa (Rotterdam után), a világon pedig a 7. legnagyobb. A gyümölcsök (banán, mandarin, ananász stb.), az áruk nagy része itt érkezik be Európába, tehát ha valaki tengeren túlról vagy Kínából rendel valamit, az valószínű, hogy járt Antwerpenben is. A kikötő hatalmas területen fekszik a Schelde kanyargós partján. Ide rengeteg raktár, olajfinomító és hasonló épületkomplexus tömörült. Az Északi-tenger számos problémát okoz a hajózásnak. Többek közt, hogy nem egyenletes a víz állása, másrészt pedig rengeteg homokot mos be a folyamatos áramlat, ami hajózhatatlanná teszi folyót. Rengeteg kanális van a folyó körül, ahol egyrészt a hajók nyugodtan állhatnak, másrészt az árut biztonságban tudják tárolni. Ez első ilyen kanális blokk már az 19. sz-ban már megépült. A világháború komoly sebeket hagyott ezen a városon is. Így a 50-es és 60-as évek után épült ki a többi rész. Mára már nemcsak a jobb oldalán, hanem Schelde bal oldalán is találhatóak ilyen kanális rendszerek és lerakótelepek. A 2 km-es kikötő szakasz után még 5 km-re van a tenger, azonban folyamatosan kell takarítani a folyót, ne rakódjon le túl sok homok hordalék.

Miután itt alaposan körbenéztünk, átmentünk a Schelde folyó alatti alagúton. Ugyanis mivel elég nagy hajók közlekednek erre, nem igazán lenne alkalmas a híd. Érdekes, hogy külön alagút van az autóknak, illetve a bicikliseknek és gyalogosoknak. Kb. 30-35 m mélyre kell lemenni a föld alá, és egy hosszú 4 m széles folyosón kell végig menni. A túlpartról nagyon szép látvány tárul az ember elé a városról. Innen siettünk a többiekhez, hiszen már nagyon korgott a gyomrunk. Kis késéssel ugyan, de megérkezett a Grote Markt térre a horvát lány is, ugyanis nem találta azt a kabátot, amit épp keresett. Hogy őszinte legyek nem érdemes a belvárosban enni, hiszen megfizethetetlenek az árak. Szerencsére sikerült egy indiai helyet találni, ami még nem volt olyan vészes. Az ebédnél beszámoltak a lányok a vásárlási élményekről, én pedig azt javasoltam, hogy délután jöjjenek el ők is egy kicsit a jacht kikötőhöz, mert hatalmas élmény.

Ebéd után így fölmentünk a múzeum tetejére, és megcsodáltok a várost illetve kikötőket. Félelmetes látvány volt mindez a magasból. Mivel a három lány még nem fejezte be teljesen a vásárlást, ezért kicsit még vissza mentek a városba, én meg maradtam a cseh lánnyal körülnézni a múzeumban. A múzeum része már épp bezárt de második emeleten egy ingyenes kiállítás volt, amin még végig mentünk és megnéztük. Miután ezzel végeztünk kicsit még körbejártuk a partot és megnéztük a város egyéb nevezetességeit is. Fél hatkor találkoztunk a pályaudvaron, de ismét nem volt teljes a csapat, mert valamelyik boltban lemaradt a finnektől a horvát lány, de mondta, hogy nem baj ha nem várunk rá, mert kb. félóránként megy vonat Gentbe. Én annyira elfáradtam ez a nap után, hogy negyven 50 perces út alatt 10 perc után egyből bealudtam. Este fáradtan estem az ágyamba. Nagyon nagy élmény volt számomra ez a kirándulás, egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem.  

Belga sör - a genti Gruut

Mint, ahogy Magyarországon nagyon komoly kultúrája van a bornak és a borfogyasztásnak, úgy hasonlóképpen van így ez Belgiumban a sörrel is. A belga söröket talán nem kell bemutatni senkinek, hisz egyik legrégebbi sörök innen erednek.  A belga sörgyártás a középkorban a monostorokban kezdődött. Mára több ezer sörfajta létezik a belga vidéken, ezek pontos száma nem ismert, hiszen számos házi sörfőzde üzemel. A legnagyobb hagyományú és legősibb persze az apátsági sörök, mint például a Trapisták által forgalmazottak. Ahhoz, hogy egy sör bekerülhessen az apátsági sörök kategóriájába, nagyon komoly kitételeknek kell megfeleljen. Többek közt, hogy az apátság területén vagy ahhoz nagyon közel kell előállítani sört, illetve a belőle származó nyereséget kolost és ahhoz tartozó  intézmények üzemeltetésesére kell fordítani. A Németalföldön összesen 7 kolostorban forgalmaznak ilyen söröket, többek közt Gentben is. Jelenleg ilyen sört még nem kóstoltam, remélem, hogy amíg itt leszek, lesz erre alkalmam.

A továbbiakban viszont egy másik genti specialitásról számolnék be, a Gruut vagy más néven  Gruyt nevű sörről. A héten egy 10-12 fős társasággal vágtunk neki a sörfőzde látogatásnak. Ebéd után közösen céloztuk meg ezt a helyet, melyet korábbi egyeztetések alkalmával választottunk ki. A sörfőzdében egy 27 év köröli srác fogadott bennünket. Ő szolgálta fel nekünk és mutatta be azt a három sört melyről később szó lesz, illetve bevezetett a sörfűzés rejtelmeibe. A srác nem a tulajdonos rokona csak alkalmazott volt, de ahhoz, hogy itt dolgozhasson ki kellett mennie az USA-ba pár évre, hogy szakmai tapasztalatot szerezzen, és csak utána szegődhetett a család szolgálatába, hiszen több mint 200 éves múltra tekint vissza ez a család.

A sör négy alap összetevője a maláta, a komló, az élesztő és víz. Mindegyik összetevő egytől egyig nagyon fontos. Számomra az volt érdekes, hogy a víznek milyen fontos szerepe van a sörőzésnél. Ugyanis nem ugyan olyan a víz összetétele még itt Belgiumban sem. Tehát a genti Gruut-nap más az íze, mint a 45 kilométerrel arrébb eső bavikhove-i sörnek, pedig a recept ugyan az. Ez főként azoknak tűnik fel, akik az egyik vagy másik vidék Gruut söréhez vannak hozzászokva. Persze itt nem áll meg a sörfőzés tudománya, hiszen az ízesítés is nagyon fontos szerepet játszik. A következő három sörnél ezt fogom a egy kicsit bővebben kifejteni.

Elsőnek egy búzasört sört kóstoltunk meg, aminek a neve Gruut Wit. Ez egy könnyedebb sör volt, sokkal több nőiesebb ízt tartalmazott, és nagyon kellemes volt a fogyasztása, színe a búza sörként nagyon világos. Mivel még nem vagyok otthon annyira a fűszerekben, ezért biztos, hogy nem találtam volna ki, mitől volt más a többi sörtől. A Gruut Wit-nek a fűszere a koriander. Ezt teszi olyan lággyá és könnyen fogyaszthatóvá a többi sörhöz képest. A búza sörök főként az észak német és a bajor területekről terjedtek el. Ez abban különbözik lényegében a többi sörtől, hogy az árpa maláta mellett nagyon magas százalékban (40-60%) van búza maláta is, ettől lesz ennyire világos és kicsit pezsgő jellegű. Belgiumban ez nagyon népszerű.

Ezt követte a Gruut Blond, egy világos sör. Ennek teljesen más íze volt a megszokott sörökhöz képest, pedig nem vagyok egy nagy szakértő. Kicsit édeskés, mégis szomjat oltó íze volt. Mintha alkoholosabb limonádét ittam volna. Színre kicsit sötétebb árnyalatú citromsárga és narancssárga szín keverékére emlékeztetett. Nem véletlenül, hiszen ennek a sörnek a fűszere a narancs. Ugyanis narancshéjdarabokat adagolnak hozzá a főzés során. Ennek alkohol tartalma picivel magasabb volt a Gruut Wit-nél, azaz 5,5 %. Míg a különféle söröket próbálgattuk, addig volt egy kis körbevezetés, és megmutatták sörgyártás fontos lépéseit. A Gruut Blond-nak még az a titka, hogy egy kicsivel édesebb árpa fajtát használnak. Ezt meg is kóstolhattuk a  műhely körbevezetése során.

Végül pedig igazán férfias, finom belga sör került terítékre. Ez nem volt más, mint a Gruut Amber, melynek alkohol tartalma 6,6 %. Elsőre mintha kávét kóstoltunk volna, nagyon egyedi íze volt a sörnek. Azonban mégse kávét adagoltak hozzá a elkészítése során. A neve már sejteti, hogy mi az plusz adalékanyag, amitől a speciális ízt kapja ez belga sör. Az amber szó etimológiáját tekintve borostyánt jelent, ami a fenyőviasz megkövüléséből keletkezik. Ez a barna szín lelhető fel, mikor az ember ránéz erre a sörre. Ezt pedig nem mással, mint fenyőmag hozzáadásával érik el. Ettől lesz kissé barnás árnyaltú, mégse barna sör. A Gruut Brown-t már nem kóstoltuk. Ez egy 8%-os barna sör.

Az igazat megvallva nem vagyok egy nagy sörszakértő, de mindenesetre nagyon nagy élmény volt számomra elmenni egy igazi sörfőzdébe, és kicsit belelátni a sör kultúrájának a világába. Bízom benne, hogy azokat a külföldi látogatókat, akik Magyarországra jönnek, a hazai borospincék hasonló élményekkel gazdagítják. Úgy gondolom, hogy Európában nagyon meg kell becsülnünk a bortermelés területén az adottságainkat, hiszen van akkora kultúrája a magyar bornak, mint a belga sörnek. Ez persze nem a sörök ellen szólt, hiszen az is nagyon finom, de fontos, hogy saját értékeinkre büszkék legyünk.

Belga mobil, magyar paprikás krumpli

Eddigi kintlétem során a talán a legnehezebb az volt, hogy olyan boltot találjak, ami megfizethető, de egyben meg is tudjam venni azt, amire szükségem van. Lidl, Aldi, Match, Carrefour kb. ezek a választékok. Hogy őszinte, legyek az eddigiek közül Magyarországgal szemben a Lidl a legdrágább, és talán az Aldi a legmegfizethetőbb. Persze mindennek megvan az ára. Míg az Aldi a legolcsóbb, itt elég csekély a választék, és MasterCard-dal nem lehet fizetni. Túrót, tejfölt nagyon nehéz kapni, a Match-ban szerencsére tejföl az volt, de a túrót nem igazán ismerik a Belgák, így hát lemondtunk a jó kis körözöttes kenyérről. Szerencsére pirospaprikával készültünk, de azért hiányos a fűszerkészletünk, így azt javaslom annak aki Belgiumba jönn, hogy készüljön fel magyar fűszerek terén, különben nehéz lesz a sütés főzés.

Mivel a telefonálás elég drága, ezért célszerű volt mihamarabb beszerezni egy belga mobilt.  Több szolgáltató van, de szerintem a legegyszerűbb egy 10 €-rós kártyát venni az Aldiban, ami 400 egységet jelent telefonálásra, SMS-re és adatforgalomra. Mivel internetre nincs szükségem a telefonomon, ezért ezzel nem foglalkoztam, de a telefonálás esetében 1 perc, SMS estében pedig 1 db az egység. Ez forintra átszámolva is kedvező. Persze a történet itt nem ért véget a mobil estében, ugyanis elfelejtettem kártyafüggetlen készülékkel jönni Belgiumba. Így plusz 20 €-rót költhettem egy független telefonra, cserében kaptam 25 €-t, amit lebeszélhetek.

A bevásárlások után valami finomat kellett készíteni, praktikus és hasznos szempontból is. Vasárnapra csináltunk egy kis frankfurti levest, ami már másnapra el is fogyott, pedig jó nagy fazékkal készítettünk. Így hát valami újat kellett csinálni, ez nem volt más, mit paprikás krumpli. Nagyon jól sikerült, hála a hazai paprikának. Több diák lakik a házban (ecuadori, iráni, ugandai stb.), így kicsit meg is csodálták a diákok a főztünket. A háziak meg is kóstolták, és azt hiszem sikerült elnyeri a tetszésüket az ebédet illetőleg. 

Közben azért a várost is próbáljuk minél jobban felfedezni. Térképet egyre kevésbé használunk, bár azért még nem merném otthon hagyni. Vasárnap a St. Bavo katedrális kápolnájában voltunk misén, ahol nagyon szép gregorián mise volt. Alig tudtunk be- és kijutni, mert hatalmas tömeg volt a főtéren. Délután tudtuk csak meg, hogy egy évnyitó fesztivál volt, és lecsúsztunk egy ingyen belga sörről. Majd legközelebb.

Esténként érdemes Gentben sétálgatni, ha az ember tehetni. Persze ez Budapestre is elmondható. Jó érzés volt és büszke voltam Magyarországra, mikor a házigazda említette, hogy milyen nagy élmény volt számára, mikor annak idején a fővárosunkban járt. Nagyon hangulatos, és szép a Gent. Így ha van rá lehetőség, mindig kimegyünk a  városba. Emellett szoktunk eljárni futni is a kanálisok mellett. Esténként ez mindenképp nagyon jó levezetés az agynak. Szerencsére nem szmogos és piszkos a város, így gyakorlatilag bármerre lehet futni járni, de egyenlőre a kanális mellett maradtunk, mert itt nem olyan nagy a forgalom (a biciklis és gyalogos), illetve kevesebb zebra van.

 A flamand nyelvkurzuson már elég sokat vettünk. Egyenlőre a nyelvhez nagyon nehéz hozzászokni, mert ami a fejemben van az nem mindig jön jól a számra. De ebben sokat segít a nyelvi labor, ahol visszahallgathatjuk magunkat. Remélem, hogy fél év végére, azért sikerül minél többet felszednem a flamand nyelvből, mert könnyeben tanulható számomra, mint az eddigi nyelvek, amiket tanultam, főleg hogy nagyon hasonlít hozzájuk.

Brugge

Reggel a 10:30-as vonattal mentünk Brugge-be az egyik cseh lánnyal. Reggel kissé borús volt az idő, így féltem tőle, hogy nem lesz túl élvezhető a kirándulás.

Ha a valaki Belgiumba jár, akkor feltétlen el kell mennie Brugge-be. Fontos, hogy minden a pályaudvaron lehet ingyen turistatérképet kapni az információnál. Kicsit megdöbbentő látvány Burgge. Olyan mintha 1600-es években járna az ember. Mindenhol téglából rakott kis házak vannak, macska köves kis utcák. Minden régi, és rengeteg kis szobor a házak oldalán. A város agy hatalmas kanális hálózat része. Így kis hidacskát szelik át a az utcákat. Többire biciklivel és gyalog lehet közlekedni, illetve lovaskocsival. Kocsik is vannak, de csak a helyiek használják főleg.

Tudni kell Brugge-ről, hogy Belgium minta és kirakat városa. A rengeteg kis ház között hatalmas katedrálisok tornyosulnak, amiben csak vasárnap lehet bemenni. A turisták kedvelt helye, nagyon hangulatos, de aki ide érkezik annak fel kell készülnie, hogy egy más világ falain belül jár.

A város keleti oldalán a szélmalmok tornyosulnak, amik inkább csak látványosságból állnak ott, hiszen nem működnek, azonban annak idején nagyon fontos szerepük volt a gabona őrlésében. A város egy széles kanális veszi körül, mely az északi részénél kiszélesedik, és úgy megy a tengerhez. Itt nagyon nagy hajók is közlekednek, annak ellenére, hogy kb. 25 km-re fekszik a város.

Mivel a szombaton érkeztün a katedrálisokat belülről nem tudtuk megnézni, ennek ellenére nagyon lenyűgöztek kívülről is. Kikötővárosként nagyon gazdag volt és még most is az Brugge, ez meglátszik a rengeteg kulturális emléken is. Nem véletlen, hogy a 2000-es években az UNESCO a világörökség részének tekintette.

Amit kár kihagyni, az a főtéren található a főtéren található harangtorony. Belépő egy kicsit drága, 6 €, de ami élményt nyújt, az felejthetetlen. A harangokat az elmúlt pár évben renoválták, így rengeteg új dallamot játszik. Elképesztő a  kilátás felülről. Egyrészt az egész várost be lehet látni illetve a városból kivezető kanálist.

Szerencsénk volt az időjárással, mert délutánra felszáradt a köd, és kisütött a nap. Miután lemásztunk a toronyból még egy kicsit megcsodáltuk a várost. Majd hazamentünk.

Hétvégén érdemes vonattal menni, mert a return jegy csak 7 € és csak fél óra Gentből. Ha viszont van bérlete az embernek (ami 23 €), akkor tömegközlekedéssel elmehet, ez viszont kb 1,5 óra. Ez a bérlet Antwerpenbe is érvényes.

 

Első hét utolsó napja

Pénteken már nagyon kicentiztük az időt. Épp, hogy beértünk az egyetemre. Sikerült megcsinálni a hallás gyakorlatokat, majd folytattuk a tanteremben. Egyre kevesebbet használjuk az angolt órán, és egyre többet magyaráz a tanárnő is flamandul. Szerintem ez egy nagyon jó módszer a nyelvtanláshoz. Kicsit lassan haladunk, mert rengeteget gyakoroljuk a csoportosan  a kifejezéseket. Gondolom, ez később gyorsabban fog menni, csak még ez bemelegítő.

A tanfolyam után ismét voltunk futni a városban. A város szélén több sport pálya van, itt jól esett egy kis sprintet lefutni az agyilag megterhelő nap után. Az ebéd után még kinéztünk a városba és próbáltuk Gent érdekességeit felfedezni.

Este a többi Erasmuszossal összefutottunk egy ír pub-ban. Ebben nem volt semmi különös, de azért tudtunk jó belga sört, csak elég drága, így itt könnyű mértéktartónak lenni. Mivel a kurzuson nem túl sokat beszélgetünk angolul, ezért bemutatkoztunk egymásnak, ki mit tanul és honnan jött. Többen vannak Finnországából, 1 lány Csehországból, 2-en Szlovákiából, egy lány horvát, van egy bolgár és egy lengyel srác. A többiek nem tudtaj eljönni este, de többnyire Franciaországból, Spanyolországból vagy hasonló helyekről jöttek Gentbe. A bemutatkozás után kicsit klikesedtünk és úgy folytattuk a beszélgetést. Nem maradtunk sokáig, mert fárasztó és hosszú volt a nap.

Gent felfedezése

Amint azt említettem, nagyon rendezett és környezet tudatos az egész város. Ez annak is köszönhető, hogy kötelező a szelektív hulladékgyűjtés. Aki ezt nem tartja be, attól nem veszik át a szemetet, és ki kell válogassa a saját szemetét, így érdemes betartani.

A nyelvkurzus reggelenként kezdődik kilenctől. Szerencsére a szállásunk a 15 percre van gyalog a nyelvkurzus épületétől. Hallás gyakorlattal kezdjük egy nyelvi laborban. Mindenkinek van egy saját felhasználó fiókja, amibe bejelentkezve meg tudja csinálni az aznapi feladatokat. A tanár a saját gépén lát bennünket, és tudja ellenőrizni, hogy hol járunk, és mellette vezérelni is tudja gépünket. Így ha nem éppen a feladattal foglalkozunk, akkor azt látja. Becsukhatja az egyéb más oldalakat, olvashatja a levelezésünket, sőt, írhat is a képernyőre. Így érdemes a feladattal foglalkozni.

Most még az elején nem olyan vészes a flamand nyelvkurzus, nagy előny, hogy előtte már tanultam németet, mert jobban hasonlít a némethez, mint az angolhoz. Az alapvető dolgokat, kiejtést, bemutatkozást, számokat, szavakat tanultuk meg, és ezeket sokat gyakoroljuk. Valakinek ez nagyon nehezen, főként a kiejtés, bár egyenlőre eléggé logikus számomra.

A kurzus délben befejeződik. Délután tehát szabadok vagyunk. Az egyetemnek van meznzája, ami nem olyan vészesen drága ez itteni árakhoz képet. Ez azt jelenti, hogy 3,5-5 euróból meg lehet ebédelni, persze ha ez embernek van diákja.

Gent nagyon barátságos. Rengeteg biciklis, keskeny, macskaöves utcácskák, tömb házak nincsenek a városban, csak a szélén. Rengeteg régi építésű, szűk és magas (3-4 emelet) ház van. Ebben általában egy család lakik, vagy üzlet van. Rengeteg templom van a városban, gyakorlatilag minden sarkon. Ezek a templomok kész katedrálisok.

Este pár Erasmusos diákkal összefutottunk. Egy nagyon jó helyet találtunk a városban. Egy szalon szerű helyre ültünk be, ahol kártyázni beszélgetni, és italozni lehet. Ez nem volt túl nagy és drága hely, két helységből állt. Ennek ellenére elég sok fiatal volt. Estére, már alig fértünk el. A vendéglátók nagyon kedvesek voltak. Kaptunk egy pohár ingyen forraltbort.

Első nap

Reggel korán kellet kelni, hogy elkerüljük a Brüsszeli forgalmat. Érdekes, hogy egész Európában egyedül itt van kivilágítva az egész autópálya. Említette is Tihamér bácsi, hogy nagyon nehéz is vezetnie más országban, mert nincs hozzászokva a szeme.

 A flamand nyelvkurzus időben kezdődött. Bár egy picit azért elkeveredtünk, mert az egyetemen vártuk a többieket, de kiderült, hogy egy másik épületben leszünk, de időben odaértünk. Kb.: 20-an vagyunk a csoportban, de még az eljén nem jelent meg mindenki.

Az elején még angolul ment a tanfolyam, de folyamatosan térünk át a flamandra. Van egy könyvünk melyből folyamatos dolgozunk. A könyvben vannak alap nyelvtani feladatok, a hallás gyakorlatokhoz példa és megoldás, szótár, és egyéb nyelvi feladatok megoldással. Bár az egész flamandul van, úgy van megcsinálva a könyv, hogy az is megértse, aki nem ért flamandul.

A Belgium egy elég sok nyelvű ország, aminek rengeteg előnye van. Az eberek nagyon barátságosak és nyitottak. 3-4 nyelven is megtudja az ember értetni magát. Az országban 3 hivatalos nyelv van: a flamand (holland), a vallon (francia), és német. Alapjába véve a flamand nyelv nagyon hasonlít a német nyelvhez és az angolhoz, de némi francia is fellelhető benne.

Délután Tihamér bácsiékkal közösen elmentünk ebédelni, egy tipikus Belga kaját rendeltünk, ez a Stoofvlees. Mindenkinek ajánlom, aki Belgiumban jár, hogy ezt próbálja ki. Ez egy gulyához hasonló sűrű pörkölt szerű étel, amit sültkrumplival esznek, ugyanis a sültkrumpli egy tipikus belga étel.

Délután megérkeztünk a szállásra. Szerencsére sikerült jó árban szállást találnunk, az egyetemi szállásnál jóval olcsóbb, és van jó minőségő internet, azonban egyetemi szálláson problémája ezzel van a többi Erazmuszosnak. A nagyon kedvesek a házigazdák. Étkezésnél, ha összefutunk, mindig váltunk pár szót.

Délután voltunk vásárolni, megvettük az alapvető élelmiszereket. Az árak alapvetően kicsit magasabbak, de itteni viszonylatban, nem olyan drága. A zöldség és gyümölcs eddig nagyon nem jött be nekem, 2 € 1 kg krumpli, a hagyma kicsi. Azaz nem az igazi. A a tartós kaják talán jobbak, mint nálunk. Jó árban lehet kapni sajtokat, de itt is oda kell figyelni.

Este voltunk futni, kb 5 km-t. A városban nagyon sok a kanális, hisz régen sokat használták az áruk fuvarozására ezeket. Így ezek mellett nagyon kényelmes futni. Nagyon rendezett és tiszta a környék, rengetegen járnak biciklivel, fiatalok és öregek egyaránt.

Indulás

A diploma után Matyival, csoporttársammal sietünk a Reptérre, hogy elérjük a gépünket. Szerencsére nem volt semmi gond. Kicsit tartottam az utazástól, mert eléggé ködös volt az idő, de csak 10 percet késett a gép.

Brüsszelben Tihamér bácsi várt bennünket, Matyi egyik ismerőse. A gép Charloire-ba érkezett. Júlia néniék nagyon kedvesek voltak, mikor megérkeztünk. Mindketten nyugdíjasok, de egyikük se belga. Tihamér bácsi még 14 éves korában hagyta el az országot és később ismerte meg Júlia nénit, aki Angliából járt át nyaranként Belgiumba. Gyerekeik a világ különböző pontjain élnek, és mikor tudnak, hazajárnak.