Belgiumban talán azt a legnehezebb megszokni, hogy több mint egy órával el van tolva minden anélkül, hogy óra átállítás lenne. Ez könnyen megérthető, hiszen ha visszaemlékszünk középiskolai földrajzórákra, akkor ki tudjuk számolni, hogy Magyarországon belül is kb. 19 perc a helyi időeltolódás. Ehhez még hozzá jön, hogy nagyon közel van Belgium a greenwichi időhöz, Magyarország pedig jócskán túl lóg a időzónán, hiszen Németország közepétől lenne valahol a következő időzóna. Nem akarom senkinek sem a földrajzórák rémképeit feleleveníteni, de így talán megérthető az is, hogy miért vannak más életmódra berendezkedve a belgák.
Reggelenként épp ezért nagyon nehéz felkelni, főként a téli időszakban, hiszen még fél kilenckor is inkább szürkület van, mint világos. Ezt kihasználva vágtunk neki páran a Antwerpen felfedezésének. A fél kilences vonattal indultunk. Annak ellenére, hogy negyed 9 volt, a vasút állomásra menet két emberrel találkoztam összesen. Kicsit még álmosan a fél sötétben vágtunk neki az utazásnak.
Azt még elfelejtettem megemlíteni, hogy 4 lány társaságában egyedüli fiúkánt mentem el Antwerpenbe. Így hát elég különös volt. Két finn, egy cseh és egy horvát lány volt a csapatban. Mivel én azzal a motivációval vágtam neki ennek a kirándulásnak, hogy lehető legrövidebb idő alatt megismerjek Antwerpenből annyit, amennyit csak lehet, ezért útjaink hamar elváltak. A horvát lány és finnek elmentek shoppingolni, én meg a cseh lánnyal bejártuk a várost. Persze, biztos lehetett volna rengeteg jó ruhát és egyéb dolgot venni, de szerencsére nincs ilyen fóbiám, hogy két bőröndben elhozott cuccom nem lesz elég a fél évre.
Antwerpen ez egyik legmeghatározóbb stratégiai Hanza Város volt, és gazdagsága is ebben rejlik. Közel fél millió ember lakik itt, így egyik legnagyobb belga város. Antwerpennek számos nevezetessége van, de talál kikötője és rubint ház a leghíresebb. Ugyanis a gyarmatokról beáramló drágakövek és gyémántok nagyrészt itt kerültek értékesítésre. Ide nem mentünk be, csak kívülről néztük meg, viszont egy kisebb kiállítóteremben többet megtudtunk ezek történetéről. Ez a hely a parton helyezkedik el.
Első nevezetesség a Golde Mark volt, a városháza előtt elterülő piactér. Ha nincsen útikönyvünk, akkor érdemes az itt található Információs központba bemenni, hiszen 1 €-ért nagyon jó könyvet lehet kapni a városról. A városháza és a tér a 16-17 században épült, így reneszánsz kor stílusa figyelhető meg leginkább. A tér közepén egy hatalmas Madonna szobor áll, amely teljesen impozánssá varázsolja a teret. Ennek érdekessége, hogy eredetileg egy másik szobor volt itt, azonban az ellenreformáció során a jezsuiták szorgalmazták ennek felállítását, hivatkozva arra, hogy Madonna a város védelmezője. Sajnos a az antwerpeni Miasszonyunk templomába nem mentünk be, mert inkább működött múzeumként, mint egy templom. Minden esetre kívülről lenyűgöző látvány volt.
Mint ahogy említettem, Antwerpen kikötővárosként vált jelentőssé a történelem folyamán. A Schelde folyó partján elterülő városnak közvetlen kijárata van a Északi-tengerhez. Ránézésre olyan Duna szélességű folyóról van szó, azzal a különbséggel, hogy itt óceánjárók is megfordulnak. A Het Steen nevű erődről csodálatos látvány tárult elénk (jelentése egyébként A Kő). Hihetetlen volt számomra testközelben látni akkora hajót, eddig csak a Dunán furikázó teherszállító illetve személyszállító hajókhoz szoktam hozzá. Félelmetes látvány, hogy csak vasmacska 3-4 ember nagyságú. Innen átmentünk a jacht kikötőhöz, közben pedig egy hatalmas hajó tároló helyet hagytunk el, ahol az éppen nem használt jachtok voltak.
Antwerpen stratégiai szerepére Napóleon is rátapintott. Ezért külön építtetett ide egy kisebb erődöt. Idővel azonban az épületet átalakították, és egy modern kinézető, hatalmas üvegfalakkal rendelkező múzeumot csináltak belőle. A múzeum mellett több kiállító terem szerű kis épület található, ahova mindenképp érdemes bemenni. Az egyikben az antwerpeni hajózást mutatták be kis videókkal, fényképekkel stb.. A szoba közepén egy hatalmas kör alakú térkép volt. Pár perces bogarászás után útbaigazítást kértem a hölgytől, aki ott volt. Ekkor esett le igazán az állam. Ugyanis azt a hatalmas partot, amit bejártunk egy kb. 30x30-as kis négyzetben láttam, és azért nem vettem észre, hogy hol vagyunk.
A hölgy nagyon kedves volt sok mindent mesélt, és a kérdésemre is válaszolt. Tőle tudtam meg többek közt, hogy Antwerpen Európa második legnagyobb kikötővárosa (Rotterdam után), a világon pedig a 7. legnagyobb. A gyümölcsök (banán, mandarin, ananász stb.), az áruk nagy része itt érkezik be Európába, tehát ha valaki tengeren túlról vagy Kínából rendel valamit, az valószínű, hogy járt Antwerpenben is. A kikötő hatalmas területen fekszik a Schelde kanyargós partján. Ide rengeteg raktár, olajfinomító és hasonló épületkomplexus tömörült. Az Északi-tenger számos problémát okoz a hajózásnak. Többek közt, hogy nem egyenletes a víz állása, másrészt pedig rengeteg homokot mos be a folyamatos áramlat, ami hajózhatatlanná teszi folyót. Rengeteg kanális van a folyó körül, ahol egyrészt a hajók nyugodtan állhatnak, másrészt az árut biztonságban tudják tárolni. Ez első ilyen kanális blokk már az 19. sz-ban már megépült. A világháború komoly sebeket hagyott ezen a városon is. Így a 50-es és 60-as évek után épült ki a többi rész. Mára már nemcsak a jobb oldalán, hanem Schelde bal oldalán is találhatóak ilyen kanális rendszerek és lerakótelepek. A 2 km-es kikötő szakasz után még 5 km-re van a tenger, azonban folyamatosan kell takarítani a folyót, ne rakódjon le túl sok homok hordalék.
Miután itt alaposan körbenéztünk, átmentünk a Schelde folyó alatti alagúton. Ugyanis mivel elég nagy hajók közlekednek erre, nem igazán lenne alkalmas a híd. Érdekes, hogy külön alagút van az autóknak, illetve a bicikliseknek és gyalogosoknak. Kb. 30-35 m mélyre kell lemenni a föld alá, és egy hosszú 4 m széles folyosón kell végig menni. A túlpartról nagyon szép látvány tárul az ember elé a városról. Innen siettünk a többiekhez, hiszen már nagyon korgott a gyomrunk. Kis késéssel ugyan, de megérkezett a Grote Markt térre a horvát lány is, ugyanis nem találta azt a kabátot, amit épp keresett. Hogy őszinte legyek nem érdemes a belvárosban enni, hiszen megfizethetetlenek az árak. Szerencsére sikerült egy indiai helyet találni, ami még nem volt olyan vészes. Az ebédnél beszámoltak a lányok a vásárlási élményekről, én pedig azt javasoltam, hogy délután jöjjenek el ők is egy kicsit a jacht kikötőhöz, mert hatalmas élmény.
Ebéd után így fölmentünk a múzeum tetejére, és megcsodáltok a várost illetve kikötőket. Félelmetes látvány volt mindez a magasból. Mivel a három lány még nem fejezte be teljesen a vásárlást, ezért kicsit még vissza mentek a városba, én meg maradtam a cseh lánnyal körülnézni a múzeumban. A múzeum része már épp bezárt de második emeleten egy ingyenes kiállítás volt, amin még végig mentünk és megnéztük. Miután ezzel végeztünk kicsit még körbejártuk a partot és megnéztük a város egyéb nevezetességeit is. Fél hatkor találkoztunk a pályaudvaron, de ismét nem volt teljes a csapat, mert valamelyik boltban lemaradt a finnektől a horvát lány, de mondta, hogy nem baj ha nem várunk rá, mert kb. félóránként megy vonat Gentbe. Én annyira elfáradtam ez a nap után, hogy negyven 50 perces út alatt 10 perc után egyből bealudtam. Este fáradtan estem az ágyamba. Nagyon nagy élmény volt számomra ez a kirándulás, egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése