Mákos guba, gulyásleves

Belga ismerőseimnek feltétlen meg kellet mutatnom két magyar specialitást, ez pedig a mákos guba és gulyásleves. Nem mellékesen, aki jól ismer, az tudja hogy az egyik kedvenc ételem a mákos guba, így ezt feltétlen el kellett készítem itt Belgiumban.

Persze ez nem volt olyan egyszerű, mint ahogy első nekifutásra gondoltam. Kezdve azzal, hogy kiflit nem igazán lehet kapni Belgiumban, de ez volt a kisebb probléma, mert ezt elég hamar kiküszöböltem, ugyanis félbevágott bagettel tökéletesen lehet helyettesíteni a kiflit.

A problémák igazán csak ott kezdődtek, amikor mákot szerettem volna beszerezni. Ez több mint egy heti utánajárásnak az eredménye volt, miután megtudtam, hogy van egy közép-európai bolt Leuvenben, ahol lehet mákot kapni. Azért az nagyon vicces volt, hogy a boltban hiába kérdeztem angolul, németül vagy flamandul, hogy kapható-e mák, senki nem értette miről beszélek. Egyedül egy kínai nő tudta mi az, ő is azért, mert emlékezett, hogy zsömle tetején valami hasonló dolog szokott lenni.

Miután már minden hozzávaló megvolt a leveshez és a mákos gubához (bár fűszerek terén is akadtak problémák) kiderült, hogy mákdaráló is kellene. Ezzel nagyon nagy szerencsém volt, mert a kollégium igazgatónak Erdélyből hozott eredeti mákdarálója van, igaz kicsit kellett bicikliznem érte, mert kölcsönadták, de a fáradozás megérte.

Nagy nehezen elkészültem a sütés-főzéssel, és lassan kezdtek jönni a vendégeim. Egy óra késéssel ugyan, de a csapat másik része is megérkezett , addig "elütöttük" az időt pingpongozással. Miután mindenki megérkezett, azután tartottam egy rövid körbevezetést a koliban, és hogy őszinte legyek, büszke lehettem arra, hogy milyen körülmények közt lakhatok itt kint magyar diákként Belgiumban.    

A vacsora egész jól sikerült. A levesből egy csepp se maradt, pedig 6-an voltuk és több mint 1 kg marhahús volt a levesben. Mindenki két, vagy három tányérral evett. A kiadós leves után, a mákos gubából annyira sokat nem fogyott, "csak" a fele, de azt, hogy ez is ehető volt, az igazolja leginkább, hogy nem kellett 3 perc a bent levő 4-5 kollégista fiúnak, hogy eltüntesse az egészet. Pontosabban egy fél tányérral maradt nekem is másnap reggelire.

A kiadós vacsorát egy kellemes borozgatás és beszélgetés követte, de mivel másnap óránk volt ezért éjfél tájt elbúcsúztam vendégeimtől. Az élelmes kollégista társaimmal nem akartuk, hogy a megbontott borok esetleg megromoljanak vagy netán tönkremenjen, ezért aztán még azon az éjszakán elfogyasztottuk a felbontott és fel nem bontott borokat egy második felvonás keretében.

Összességében, úgy érzem nagyon jól sikerült a vacsora. Ha valaki szerez nekem mákot amíg Belgiumban vagyok, akkor jöhet a második kör :)

Bonni barátok

Miután a provinciális atya meglátogatott bennünket, a rákövetkező hétvégén ellátogattam a bonni ismerőseimhez. Az időjárással szerencsém volt. Hét közben már a Heverleeben is beborítottak mindent a hóvirágok, hétvégére pedig nagyon nagyon szép és tiszta időnk volt, ami ritka itt is és Németországban is.

Bonnban, az egykori volt német fővárosban még 2007 őszén tanultam a jezsuita gimnáziumban. Ez egy nagyon barátságos közepes nagyváros 200 ezer lakossal. Rengeteg parkja és zöld területe van. Azt, hogy mért pont ez a "kisváros" lett a Németország fővárosa a világháború után, annak történelmi okai vannak. Ugyanis a németek politikailag semleges területet szerettek volna fővárosnak a háború után, ebből a szempontból pedig teljesen tökéletes volt Bonn. Ennek köszönhetően rengeteg fejlődésen ment keresztül a város, nagyon szép és nagyon jól ki van építve a közlekedése.

Német ismerőseim péntek este Aachenben vártak, előtte azonban Liege-ben kellett átszállnom, aminek egy eléggé fura pályaudvara van. Jó volt egy kicsit felfrissíteni a német tudásomat, hiszen jó ideje nem használtam. Igaz az első fél napban még fura volt, de utána már teljesen természetese volt németül megszólalni és gondolkozni. Bár sokat felejtettem az elmúlt 4 évben, azért rengeteg minden visszajött, illetve jobban megmaradt mint korábban.

Ismerőseimmel meglátogattuk egykori gimnáziumot. Itt is sok minden változott 2008 óta. Jó volt látni ismét az iskolaudvart, a Neubaut, és Jägerhaus-t és Stella-t, amik mind az iskola részei. Már el is feledkeztem a juhokról, a szamarakról és egyéb háziállatokról is, amik ugyancsak az iskola területén és parkjaiban vannak. Az igazat megvallva nem túl sok olyan gimnázium Bonnban, ami ilyen komoly "állat állománnyal" rendelkezik. Jó volt egy kicsit újra a Rajna partján sétálni és visszaemlékezni, azokra az időkre, mikor még itt tanutam.

Mivel az elmúlt 6 évben rengeteg minden történt, ezért nagyon sok mindet meséltünk egymásnak. Megnéztük az régi képeket, az egykori videókat stb.. Tudni kell, hogy Bonnak rengeteg egyéb híressége is van, többek közt Beethoven is született, és talán ezért is van, hogy ennyire beleszerettem annakidején a  komolyzenébe. Másrészről pedig a Haribo is innen származik. Ugyanis Hans Rigel Bonnban alapította meg gumicukorgyárát, ami mára az egyik leghíresebb a világon. A HARIBO neve pedig nyilván a város és  Hans Riegel nevéből tevődik össze.

Amikor Bonnban jártam, akkor épp az utolsó nagy karneválok voltak Rajna vidékén. Az egyik legnagyobb Kölnben szokott lenni, amire a világ minden részéről szoktak jönni. Bonnban, illetve Bad-Godesbergben, ami Bonn része csak egy "kisebb" volt megrendezve. Ezt úgy kell elképzelni, hogy mindenki maskarát öltött és az utcára vonult. Hatalmas ünnepség, zene és ujjongás fogadott bennünket. Aztán egyszer csak felbukkannak a hatalmas traktorok, kocsik és egyéb díszek nagy járművek, amikről tonnaszámra szórták az édességet az utcára az emberek közé. A felvonulást táncosok, zenészek és beöltözött emberek kísérték. Édesség, virág, sör, ajándék és egyéb dolgok  dobálása ezekről a járművekről kb. 2 óráig tartott. Rengeteg gyerek van ilyenkor, akik ezt persze nagyon élvezik, de ezért az öregek is is kivonulnak az utcára.

Az élménydús hétvége után visszatértem Belgiumba és egy "Auf wiedersehen"-nel búcsút vettem német ismerőseimtől. Örültem, hogy a belga tapasztatok mellett az egykori német élményeimet is sikerült feleleveníteni.