Mákos guba, gulyásleves

Belga ismerőseimnek feltétlen meg kellet mutatnom két magyar specialitást, ez pedig a mákos guba és gulyásleves. Nem mellékesen, aki jól ismer, az tudja hogy az egyik kedvenc ételem a mákos guba, így ezt feltétlen el kellett készítem itt Belgiumban.

Persze ez nem volt olyan egyszerű, mint ahogy első nekifutásra gondoltam. Kezdve azzal, hogy kiflit nem igazán lehet kapni Belgiumban, de ez volt a kisebb probléma, mert ezt elég hamar kiküszöböltem, ugyanis félbevágott bagettel tökéletesen lehet helyettesíteni a kiflit.

A problémák igazán csak ott kezdődtek, amikor mákot szerettem volna beszerezni. Ez több mint egy heti utánajárásnak az eredménye volt, miután megtudtam, hogy van egy közép-európai bolt Leuvenben, ahol lehet mákot kapni. Azért az nagyon vicces volt, hogy a boltban hiába kérdeztem angolul, németül vagy flamandul, hogy kapható-e mák, senki nem értette miről beszélek. Egyedül egy kínai nő tudta mi az, ő is azért, mert emlékezett, hogy zsömle tetején valami hasonló dolog szokott lenni.

Miután már minden hozzávaló megvolt a leveshez és a mákos gubához (bár fűszerek terén is akadtak problémák) kiderült, hogy mákdaráló is kellene. Ezzel nagyon nagy szerencsém volt, mert a kollégium igazgatónak Erdélyből hozott eredeti mákdarálója van, igaz kicsit kellett bicikliznem érte, mert kölcsönadták, de a fáradozás megérte.

Nagy nehezen elkészültem a sütés-főzéssel, és lassan kezdtek jönni a vendégeim. Egy óra késéssel ugyan, de a csapat másik része is megérkezett , addig "elütöttük" az időt pingpongozással. Miután mindenki megérkezett, azután tartottam egy rövid körbevezetést a koliban, és hogy őszinte legyek, büszke lehettem arra, hogy milyen körülmények közt lakhatok itt kint magyar diákként Belgiumban.    

A vacsora egész jól sikerült. A levesből egy csepp se maradt, pedig 6-an voltuk és több mint 1 kg marhahús volt a levesben. Mindenki két, vagy három tányérral evett. A kiadós leves után, a mákos gubából annyira sokat nem fogyott, "csak" a fele, de azt, hogy ez is ehető volt, az igazolja leginkább, hogy nem kellett 3 perc a bent levő 4-5 kollégista fiúnak, hogy eltüntesse az egészet. Pontosabban egy fél tányérral maradt nekem is másnap reggelire.

A kiadós vacsorát egy kellemes borozgatás és beszélgetés követte, de mivel másnap óránk volt ezért éjfél tájt elbúcsúztam vendégeimtől. Az élelmes kollégista társaimmal nem akartuk, hogy a megbontott borok esetleg megromoljanak vagy netán tönkremenjen, ezért aztán még azon az éjszakán elfogyasztottuk a felbontott és fel nem bontott borokat egy második felvonás keretében.

Összességében, úgy érzem nagyon jól sikerült a vacsora. Ha valaki szerez nekem mákot amíg Belgiumban vagyok, akkor jöhet a második kör :)