Agyműtét közben

Az év vége fel egyre több teendőm adódik, ami főként a projekt beszámolókat és vizsgákat illeti, így ritkán akad időm, hogy billentyűzetet ragadjak és leírjam,  mi minden történt velem. Így a rengeteg élmény közül, csak párat említek meg.

Az orvosi kar Gasthuisberg-ben van, ahol óráim is voltak a félév során. Az intézmény a kórházzal van egybe épülve, minek alap területe közel harmada a városnak, így Belgium egyik legnagyobb és legjobban felszerelt kórháza. A félév során többször volt lehetőségünk a kórházba ellátogatni, ahol körbevezetve bemutatták a informatikai és energetikai felszereltségét is.

Az egyik alkalommal egy a da Vinci robot sebészeti rendszert mutatták be, amit már jelenleg is használnak bizonyos műtétekhez (kb. 5 millió euró). Az eszközt négy karból álló gépezetként kell felfogni, mely teljes mértékben képes lekövetni a sebész kézmozgását a műtét során. Ezzel elősegítve egy minimális beavatkozást nagyon precíz műtéteknél. A rendszer hiányossága, hogy jelenleg nem megoldott a tapintás érzékelése, ami nagyon fontos, hiszen célszervek folyamatos mozgásban vannak a légzés és a szívverés miatt. Apró mozgásokkal tud operálni az orvos normál sebészi beavatkozásnál, hiszen érzi a szövetet vagy a szervet, viszont a közvetett sebészetnél  ezzel pluszban számolni kell.

Az év végén lehetett jelentkezni egy rendes agyműtétre (összesen 2-en voltunk), ahol egy dióméretű malignust távolítottal el egy középkorú nő agyából. Hozzá kell tenni, hogy ez nem robotok asszisztált műtét volt, mert még ezen a területen sokkal kifinomultabbak az orvosok. Még soha nem voltam ilyen sebészi beavatkozáson, csak egyetemi óráim alapján volt képem, hogy is működik mindez, de a valóság lenyűgözött. Nem tudom, hogy otthon hogyan néznek ki ezek a műtétek, mennyire felszereltek műtőszobák, de itt minden megvolt ahhoz,  hogy két és félóra alatt eltávolítsák a tumort.

A műtét reggel fél kilenckor kezdődött, de már előz nap volt számos előkészület, többek közt referencia pontok elhelyezése a  fejen, ami alapján az orvos folyamatosan tudta monitorozni a beteg agyát a számítógépen. A altatott beteg állapotát egy harmadéves aneszteziológus rezidens monitorozta.

Miután stabilan rögzítették a beteget minden irányból (törzsét, kezét, lábát, nyakát), azután a fejét is fixálták egy fémkeretbe. Ezt követően sterilen lefedtek mindet és csak azt a területet hagytak szabadon, ahol az agyműtét történt. A professzor 9 után érkezett, megmutatta nekünk a főbb eszközöket és a műtéthez használt nagyon precíz mikroszkópot is bemutatta. Ez az eszköz kb. 300 ezer euróba került. A mikroszkóp 3 binokulárt tartalmazott, mely különböző mélységben és irányból segít a vizsgálni az adott pontot. A fény intenzitást és térbeli pozíciót nagyon könnyedén, két oldalról  egy joystickkal lehetett beállítani. Ezenkívül egy LCD kijelzőn lehetett nyomon követni mindazt, amit a mikroszkóppal lehet látni.

A műtéti szoba elég nagy volt, így könnyen lehetett mozogni, és legtöbb gépezet a mikroszkópot leszámítva plafonra volt szerelve, így még jobban akadálymentesítve volt a helység. A műtétet még 4 hatalmas LCD kijelző segítette, amik ugyancsak a plafonon lógtak, és könnyedén lehetett áthelyezni, annak megfelelően, hogy hogyan kényelmes az orvosnak. A műtétet végül egy friss agysebész végezte, aki épp most fejezte be a képzését, a professzor gyakorlatilag csak asszisztált és ha esetleg valami érdekes volt, akkor azt elmagyarázta vagy megmutatta nekünk.

A malignus a 4. (szemmozgató ide) és 5. (háromosztatú ideg) agyidegek között helyezkedett el. Bár ezekről tanultunk az egyetemi padsorokban, de azért fura volt látni bionikus mérnökként, hogyan is néz ki ez a valóságban. Igaz nagyon gyorsan haladtak a műtéttel a professzorok, én így is elfáradtam, pedig csak álltam és a kijelzőket követve néztem hihetetlen precíz beavatkozást. Nagyszerű lehetőségnek éreztem ezt az alkalmat. Örültem, hogy azokról, amikről tanulok, látom a gyakorlati vonatkását is.