Megérkezés Leuvenbe

Már bő egy hete Leuvenben vagyok és próbálom minél jobban felfedezni ezt a várost. Az első héten volt városnéző ismerkedés a többi külföldi hallgatóval és miegymás programok. Leuven egy nagyon szimpatikus kis város. Közel 100 ezer lakosa van, de ebből csaknem 40 ezer diák van. Így jóformán hétvégére az egész város kiürül. Reggelenként mikor órára megyek, olyan érzésem van, mintha a budapesti Criticalmass-re gyülekeznének az emberek. Csakhogy ez minden reggel így van. Bicikli nélkül gyakorlatilag nem lehet meglenni a városban, főleg nekünk mérnököknek, hiszen Heverlee kint van a város szélén, ami napi fél óra gyaloglás lenne. Ami még nagyon érdekes, nem számít hogy az embernek milyen biciklije van, csak kereke legyen és legyen hozzá lakat is, különben hamar lába kél a bicajnak.

Szerencsére jó helyen lakom, azt leszámítva, hogy csak a karunk van messze. Közvetlenül a nagy könyvtár mellett vagyunk. Egy hét elteltével lassan a hozzászoktam a félóránkénti harangjátékoknak. A város inkább Gentre hasonlít, mintsem Brügge-re vagy Antwerpenre, de azért megvan saját arculata. Ami söröket illeti, talán a Stella a legolcsóbb, de nem csoda, hiszen Leuvenből ered. A többi sör viszont jóval drágább.

Amióta itt vagyok, azóta leginkább az a belga mentalitás fogott meg legjobban. Magyar szemmel nézve az egyetemi élet fellegvárának nevezhetném ezt az országot és várost. Bár nem jártam más országok egyetemén, de mások tapasztalatai is ezt igazolják. A szervezés nagyon profin van megcsinálva. Rengeteg lehetőség van, és ez nincs kihasználatlanul.

Nagyon jó sport lehetőségek vannak. Elkezdtem járni kézilabdára, hisz már középiskolában játszottan csapatban. Egyetemista kártyámmal a legtöbb dolog ingyen használható, talán csak a fittness-ért  és kondiért kell fizetni. Kicsit korán érkeztem az első alkalommal edzésre, ugyanis este fél tíztől kezdődött (előtte is teljesen tele volt ez a csarnok), így hát kicsit körülnéztem. Kint a műfüvesen floorball és foci edzés volt (pedig elég hideg volt), a fittness terem tele volt. Páran pingpongoztak az egyik teremben, de olyan profi szinten, mintha valami bajnokságot néztem volna. Az edzés kemény és fárasztó volt. Igaz a haladó csoportba mentem elsőnek. Összességében azt kell mondjam, hogy Belgiumban szeretnek az emberek sportolni. Nyilván Magyarországon nincs ennyi lehetőség, de ami van, szerintem azt se használjuk ki teljesen. Mellesleg a  napi 5-10 kilométer biciklizés szerintem senkinek se ártana még otthon se.

Ami a tanulmányok illeti, az is nagyon profin van megcsinálva. Állítólag a mérnökképzés Európában itt az egyik legjobb, én ne a legkönnyebb. A vizsgák egy része szóbeli, vagy open-book (vagyis bármilyen írott anyagot lehet használni), de a vizsga is olyan szintű. Ami nagyon szimpatikus, hogy nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a belgák az angol nyelvű oktatásra. Ez olyan szinten meglátszik, hogy az utcán nem félnek megszólalni angolul még az öregebbek sem, és nem tartanak attól, hogy valamit esetleg elrontanak. Másrészt az előadók is nagyon szépen és közérthetően beszélnek. Úgy gondolom, hogy az universitas lényege pont ez, bárhonnan is jön az ember, tudja végezni az egyetemi tanulmányait egy másik külföldi egyetemen is. Nyilván nagyon nagy lehetőség, hogy itt tanulhatunk, viszont úgy gondolom, hogy Magyarországon is épp ekkora hangsúlyt kellene fektetni külföldi diákok oktatására. Hiszen, azáltal hogy mi itt itt tanulunk, nem csak mi, hanem belga diákok is rengeteg tapasztalatot szereznek. Úgy gondolom, hogy a lehetőség meg van erre otthon is, csak nincs kiépítve ez a rendszer kellő módon. Az elkövetkezendő 15-20 évben a felsőoktatásban erre kellene a legnagyobb hangsúlyt fektetni hazánkban is, különben soha nem fogjuk felvenni a versenyt más európai egyetemekkel. Sok belga diáktól hallottam, hogy jobban tud angolul, mint franciául (pedig azt több ideig tanulják), hiszen minden nap használják az angolt.    

Úgy gondolom, a belgák nem sokkal különben, mint  mi, hiszen ha csak magyar történelmünkre tekintünk vissza akkor, igazán büszkék lehetünk a egyetemeinkre. Azonban el kell higgyük magunkról, hogy képesek vagyunk többre is, mint ahogy a belgák, hisz ők is csak emberek. Úgy gondolom, ez inkább egy közép Európai frusztráció a nyugattal szemben, de mernünk kell nagyot lépni és a fejlődés irányában menni, nem pedig azon siránkozni, hogy mi hiányzik még a tökéleteshez. Egyébként tökéletes sose lesz. Úgy látom, azáltal hogy a belgák rengeteg néppel találkoznak, tudják magukat relativizálni a világban. Így nem görcsölnek azon, ha valamit elrontanak, hanem mennek tovább és véghezviszik azt, amit kitaláltak. Ezért tartom nagyon fontosnak a külföldi csereprogramok beindítását hazánkban is. Vagy mi megyünk el és fedezzük fel a világot, vagy kinyitjuk a kapuinkat és megmutatjuk a világnak kik vagyunk és ezáltal a világot is jobban megismerjük. Mindkettő szükséges, de az utóbbi sokkal fontosabb véleményem szerint. Bízom benne, hogy külföldi tanulmányaimat sikeresen tudom majd végezni, és amit még lehet, azt megismerem Belgiumból.